KABALEVSZKIJ / RIMSZKIJ-KORSZAKOV

Rimszkij-Korszakov a koncerttermek, Kabalevszkij inkább a tantermek „visszatérő vendége”. Bár mindkét szerző számos műfajban komponált, előbbi főleg szimfonikus zenéjével, utóbbi pedig pedagógiai célzattal írt műveivel vált ismertté. Rimszkij-Korszakov nevéhez köthető az első igazán oroszos szimfónia létrejötte. Az eredetileg tengerész komponista autodidakta módon tanulta ki a zeneszerzés fortélyait és vált az orosz ötök, majd az orosz zeneirodalom egyik meghatározó tagjává. Zenéjében a nemzeti hagyományokat orientalizmussal vegyítette, amelynek legékesebb példája az orosz zeneirodalom egyik legismertebb műve, az Ezeregyéjszaka meséiből kiragadott történeteken alapuló Seherezádé. Dmitrij Kabalevszkij nevével jó eséllyel gyakrabban találkoznak a zenetanárok, mint a koncertre járó, komolyzenét kedvelő közönség. Pedig a számos oktatási céllal írt darabja mellett temérdek szimfonikus művet, operát, filmzenét és versenyművet írt. Három zongoraversenye közül talán a harmadik, „Ifjúság” alcímű versenyműve a legismertebb, amelynek könnyed hangvételével, vidám és energikus szélső tételeivel teszi Kabalevszkij igazán befogadhatóvá ezt a műfajt. Csakúgy, mint zongoraversenyéről, úgy hegedűversenyéről is elmondható, hogy bár kevésbé tapasztalt előadók számára is eljátszható virtuozitással komponálta meg, zeneszerzői zsenialitását mutatja, hogy mindezt nem a minőség vagy komolyság rovására tette, így kezdő és haladó muzsikusok egyaránt élvezhetik előadását és befogadását.