Zseniális zeneszerzők
ONLINE HANGVERSENY!
MŰSORVÁLTOZÁS!
Műsor: Mozart: Esz-dúr kürtverseny, KV. 447 / Mendelssohn: IV. („Olasz”) szimfónia, op.90.
Közreműködik: Tornyai Ferenc – kürt / Kodály Filharmonikusok művészei
Vezényel: Kollár Imre
Online jegyár: 1500 Ft
Mozart 1783 és 1787 között Bécsben, pályájának legsikeresebb éveiben keletkezett kürtversenyeinek mindegyike Esz-dúr hangnemű. Mozart versenyműveit vagy saját magának, vagy muzsikus barátai – a kor kiváló hangszeres szólistái – számára komponálta. A fentebbi kürtversenyek ihletője a Mozartnál 24 évvel idősebb Joseph Leutgeb volt. Leutgeb 1764-től a salzburgi udvarnál szolgált, s szólistaként Európa-szerte turnézott, 1777-ben költözött Bécsbe. A legnépszerűbb a kürtversenyek közül a Köchel-jegyzékben 447-es számot viselő kompozíció, amely feltehetően 1787-ben keletkezett. A Mozart korában használatos, úgynevezett natúrkürtön (mely lényegét tekintve a postakürttel azonos) csak a természetes felhangok voltak játszhatók, így a középfekvésben a felhangsoron kívül eső hangokat egy sajátos technikával, ún. fojtással lehetett módosítani. Mozart a K 447-es darabban is bőségesen kihasználta e technika és a Leutgeb ügyessége adta lehetőségeket. Zeneszerző és szólista baráti viszonyáról a kotta kéziratának tréfás bejegyzései is árulkodnak…
Tornyai Ferenc
Felix Mendelssohn-Bartholdy azon kevés zeneszerző közé tartozik, kiknek megadatott az anyagi jólét. 1829 és 1831 között több részből álló, hosszabb európai tanulmányutat tett. Először Angliában és Skóciában járt – ennek köszönheti az utókor a III. („Skót”) szimfóniát és a Hebridák-nyitányt. Majd 1830 őszén Bécsen és Salzburgon át Itáliába utazott, ahol útjának főbb állomásai Velence, Firenze, Róma, Nápoly és Milánó voltak. Itáliában – mielőtt Svájcot érintve hazautazott volna – találkozott számos zenész-kortársával, s mindenekfelett jól érezte magát, erről tanúskodik az A-dúr szimfónia. A művet 1833-ban, a londoni Filharmóniai Társaság kérésére komponálta, az ősbemutatót saját maga vezényelte Londonban. A mű sikert aratott, de Mendelssohn nem volt maradéktalanul elégedett vele, ezért 1834-ben átdolgozta. A szimfónia kottája csak 1851-ben, a zeneszerző halála után jelent meg, így – bár valójában ez a harmadik szimfóniája – a IV. sorszámot kapta.